A ló ízlése

Néhány ló csak a hasára tud gondolni, néhány ló iszont olyan finnyás, hogy csak a friss szénára és zabra tud ránézni. Ez azonban kiküszöbölhető. Ha a ló finnyás, akkor nem szabad neki csak az olyan ételt adni, amit őkelme hajlandó elfogyasztani. Olyan szénát, olyan zabot kell elé rakni, mint a többi ló elé, aztán ha megeszi megeszi, ha nem nem. Előbb-utóbb olyan éhes lesz, hogy megeszi.

A lónak nagyon kifinomult ízlése van. Képes külömbséget tenni széna és széna, zab és zab, répa és répa között. Ha pl. van két zsák zabod, amelyek nem azonos fajtájúak, és kiveszel mindkét zsákból egy marék zabot, amit a ló elé tartasz, akkor az előbb azt a marék zabot fogja megenni, amelyik érettebb, frissebb. A többi takarmányfélével szintén ez a helyzet.

Aztán vannak olyan versenylovak, amelyek a legfinomabb, legjobb takarmányt kapják. Aztán elviszik őket egy másik istállóba, és nem olyan kitűnő a takarmány minősége, mint amilyet megszokott a ló. A lónak aztán a kényes úri gyomra persze hogy felmondja egy időre a szolgálatot...

Azok a lovak, amelyek válogatás nélkül mindent megesznek, könnyen elhízhatnak. Ezen lehet változtatni, mégpedig a következő képpen: nem engedjük ki kb. egy hónapra a lovat a legelőre. Kevesebb takarmányt kap, mint amennyit megszokott. A ló persze ettől éhes lesz, de egy idő után meg fogja szokni, hogy csak annyit ehet, amennyi ki van utalva neki. Többet ekkor már nem is bírna. Így a ló egy kiss le is fogy, meg a jövőben nem is eszik olyan sokat...