Bukefalosz, Nagy Sándor éjfekete csődöre

I.e. 344-ben a theszáliai lókereskedő, Philonicus egy különösen vad csődőrt kínált megvételre II. Fülöp makedón királynak. Thesszália akkoriban híres volt lótenyésztéséről, a görög államok állandó felvásárlóik voltak. Azonban ez az éjfekete csődőr nem keltett túl biztató benyomást, senkit sem engedett a hátára ülni, vadul védekezett minden ilyen kísérlettel szemben. Látva ezt a király fia, a 12 éves Alexandrosz, fogadást kötött apjával. Ha megüli a lovat, apja kifizeti annak árát, 13 talentumot, ha nem, akkor a fiú kontójára megy a vétel. A tét komoly volt, hiszen 1 talentum értéke körülbelül 26 kilogramm aranyéval volt egyenértékű, tehát Philonicus igen borsos árat kért a lóért.

Plutarkhosz részletesen mesélte el az ezután következő jelenetet. A később világhódító Nagy Sándor határozottan lépett hozzá, majd miután szavaival megnyugtatta a lovat, a nap ellenébe fordította, hogy az ne láthassa az árnyékát. Ezután a lecsillapodott ló hátára pattant. II. Fülöpre akkora hatással volt fia teljesítménye, hogy így szólt hozzá: „Fiam, keress magadnak egy hozzád méltó királyságot, mert Makedónia túl szűk lesz neked!” A lovat is II. Fülöp nevezte el Bucephalosnak, vagyis „ökörfejűnek”, jellegzetes fejalakja alapján.

Természetesen volt olyanok is, akik misztikus magyarázattal szolgáltak a ló eredetére vonatkozóan. Egyik mese szerint a Pegazustól származó csődőr csodálatos képességeit a Delphoi Jósda is megerősítette. Eszerint, aki a királyi ménes vad, ökörfejű lovát meglovagolja, az lesz a világ ura. Visszatérve a realisztikusabb magyarázatokhoz, az a legvalószínűbb feltételezés, hogy az ősi akhal-teke fajtába tartozott Bukefalosz.